Településtörténet

A község nevét a néphagyomány Csaba királyfira vezeti vissza. A monda szerint Piliscsaba és Tinnye határán volt Attila fiainak, Csaba királyfinak és Aladárnak az összecsapása. A helynév valószínűleg török eredetű személynévből keletkezett, magyar névadással.
Piliscsaba területe évezredek óta lakott hely. A Kálvária-domb keleti oldalán késő bronzkori urnasíros kultúra temetkezési helyét találták meg 1955-ben. A Rác-völgyben rézkori és La Tène-kori leletek kerültek elő.
Ugyanezen a lelőhelyen a II. század második fele és a IV. század közepe között funkcionáló lakóépület állhatott. Az előkerült római falak, kerámiatöredék és egyéb leletek villaépület vagy egy őrállomással összeépített villa fennállását bizonyítják. Ugyancsak a község déli részén, a téesz-majorban és a Végső utca egyik házának udvarán római vízvezetékcső került elő. Bél Mátyás, a XVIII. század egyik legnagyobb tudósa Csabán latin feliratú sírköveket és épületmaradványokat figyelt meg.
A középkorban Piliscsabát Csabának vagy Nagycsabának hívták, megkülönböztetve az Esztergom vármegyei Kiscsabától. A terület a pilisi erdőispánsághoz, majd az ebből kialakult Pilis vármegyéhez tartozott. A középkori Csaba régészeti leletek tanúsága szerint a mostani temetőtől délkelet felé, a mai 10-es út mellett lehetett, itt állhatott a falu középkori temploma is. A korábban említett rác-völgyi régészeti lelőhelyen is kerültek elő Árpád-kori leletek.
Csabát 1263-ban említik először az oklevelek, amikor Moys hercegi tárnokmester és Sándor fia Sándor osztozásakor közös birtok maradt. 1272-ben Moys nádor annak a nyúlak szigeti (ma: Margit sziget) domonkos apácakolostornak adományozta a falut, ahol két leánya is apáca volt. De Vio bíboros, pápai legátus 1524-ben megerősítette az apácákat kegyúri jogaikban. A középkorban tehát Csaba a margitszigeti domonkos apácák birtokában volt.
1541-ben Buda török kézre került. A török defterekben Csaba pusztaként fordul elő. Az 1690-es megyei összeírásban egy sor olyan hely szerepel pusztaként, amely még a török alóli felszabadító háború előtti években lakott volt, így Csaba is. A török elől az apácák elmenekültek. A török hódoltság után a Budára 1714-ben visszatérő klarissza apácák lettek a falu birtokosai, mivel a margitszigeti domonkos apácák birtokait II. Mátyás király nekik adományozta.
Piliscsaba az 1690-es évek elején népesedett be újra. Az ekkoriban érkező telepesek azonban nem maradtak tartósan itt, hanem továbbmentek. A XVIII. század első évtizedében érkeztek meg azok a szlovák telepesek, akik már végleges otthonuknak választották a falut. A katolikus plébánia 1711-ben alakult meg. Piliscsabát a XVIII. század közepéig szlovákok lakták, Mária Terézia uralkodásától kezdve érkeztek meg a sváb telepesek, akik a XIX. század elejére többségbe kerültek. A klarissza rend 1782-es feloszlatása után Piliscsaba a Vallásalap tulajdonába került
1785-ben állított fel egy Gaillard nevű francia mester uradalmi engedéllyel a községben egy Liqueurs-Fabrique-ot. Áruja igen kelendő volt az országos jelentőségű pesti vásárokon is. Csabán a XVIII. század végén volt vendégfogadó, vasáru-lerakat és –bolt, valamint iskola is. Földjét az úrbérrendezéskor első osztályúnak minősítették, szőlői jók voltak és az erdőből elegendő fát lehetett kitermelni. Munkalehetőség a közeli kőbányában adódott, és a falusiak termékeiket a Budára vezető út miatt könnyen értékesíthették.
Csaba 1808-ban József nádor tulajdonába került. József nádor II. Lipót magyar király hetedik fia volt, 1796-tól pedig ötven éven át Magyarország nádora. Harmadik házasságából származott József Károly főherceg, aki később fontos szerepet játszott Piliscsaba történetében is. József nádor Piliscsabát uradalma központjává tette.
A XIX. század közepén Fényes Elek leírása szerint a faluban minden ház előtt volt egy kis kert, ami nagyon csinossá tette a települést. Az utazó megpihenhetett a vendégfogadóban. Az erdőben akác- és más faültetvények voltak, a lakosság vagyonos volt, állattenyésztéssel, burgonya- és dohánytermesztéssel foglalkozott.
József nádor után a falu birtokosa fia, József Károly főherceg lett. 1867 után ő szervezte újjá a magyar honvédséget. József Károly azzal vívott ki magának népszerűséget Magyarországon, hogy kimutatta: magyar főherceg és együtt érez a magyarokkal. Az ő felesége volt Klotild szász-koburgi és gothai hercegnő, akiről Klotildliget a nevét kapta.
1895-ben nyílt meg az Esztergom-Budapest vasútvonal. A Piliscsaba mellett épített alagút máig az ország egyik leghosszabb vasúti alagútja. A vasútvonal mellett József főherceg saját uradalmából villatelkeket parcellázott ki, és ezzel egy nyaralótelepet hozott létre, a mai Klotildligetet. A kövezett, fásított utakkal behálózott, szépen tervezett telep főleg a budapesti hivatalnokokat és tisztviselőket vonzotta. A laktanyák közelsége is szerepet játszott abban, hogy később, az 1920-as években a katonai elit tagjai is vásároltak itt villákat, mint például Nagybaczoni Nagy Vilmos, a későbbi honvédelmi miniszter vagy Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök.1925-ben vált el Piliscsabától az igen gyorsan fejlődő Klotild nyaralótelep. Neve ideiglenesen Klotildfalva, 1926-tól pedig Klotildliget lett.
A klotildligeti római katolikus plébániatemplom a vincés nővérek által ajándékozott telken, 1941 és 1944 között épült fel, Frank Ágost és Goszleth Lajos, a Központi Egyházművészeti Hivatal titkárának tervei alapján. A templom Klotild téren található.
Piliscsaba területén 1898-tól kezdve négy évtized alatt 5 szerzetesrend telepedett le, illetve alapított valamilyen intézményt. A lazaristák 1898-ban jöttek Piliscsabára, a vincés nővérek 1905-ben nyitották meg nővérotthonukat, a Szentségi Jézus Szolgálói Kis Társasága a Szent József Hospicium formájában 1929-ben kezdett működni Klotildligeten, az angolkisasszonyok 1939-ben nyitották meg polgári iskolájukat, a megváltós nővérek 1942-ben nyitották meg házukat.
Ez az időszak az evangélikus egyház szempontjából is jelentős volt. 1916-ban vásárolták meg azt a területet, amelyen ma a Béthel Missziói Otthon működik. 1924-ben pedig Piliscsabán alakult meg Pauer Irma vezetésével a Fébé Diakonissza Egylet. A következő években került tulajdonukba a Béthel területén kívül a mai Siló Társasotthon területe is.
A szovjet csapatok 1944. december 25-én érték el Piliscsabát. 1946-ban Piliscsabáról is kitelepítettek a német nemzetiségű lakosság jelentős részét. 1947-ben a helyi szlovákok egy része önként ment el Csehszlovákiába a kitelepített, elűzött felvidéki magyarok házaiba. Piliscsabára is sok felvidéki magyar került.
1948-ban államosították az angolkisasszonyok iskoláját. 1950-ben betiltották a szerzetesrendek működését Magyarországon. A lazarista rendházból tanácsháza lett, a vincés nővérek otthonában mezőgazdasági iskola kezdett el működni, amely jelenleg a Szent István Egyetemhez tartozó Mezőgazdasági és Informatikai Szakközépiskola és Kollégium. A megváltós nővérek nyaralóházában 1959-ben az Egyházi Szeretetszolgálat szociális otthona létesült szerzetesnővérek számára, a Szent József Hospicium helyén pedig állami szociális otthon kezdte meg működését. A Fébé Diakonissza Egyletet is feloszlatták. A Béthel területén, amely az evangélikus egyház tulajdonába került, testi és szellemi fogyatékos gyermekek otthona létesült.
1949-ben Klotildliget nevét Pilisligetre változtatták, 1950-ben pedig visszacsatolták Piliscsabához. Neve hosszú időre Piliscsaba-alsó lett. Klotildligetre, a korábbi nyaralótelepre gyanakodva tekintett az új rendszer és Budapestről „osztályidegeneket” telepített ki ide.
Az 1950-es években többször töltötte szabadidejét Klotildligeten Sík Sándor piarista szerzetes, költő.
1983-ban alakult meg a Pilisligeti Baráti Kör Községszépítő és Természetvédő Egyesület. Az egyesület célja Klotildliget természeti értékeinek megóvása mellett a nyaralótelep-jelleg fenntartása volt. A Kör összefogta a községért tenni akarókat. Az első civil szerveződés volt Piliscsabán. 1983-ban a Kör elérte Piliscsaba-alsó vasúti megálló nevének Klotildligetre változtatását. Ez az eredmény jelkép értékű volt. Az egyesületet már 1985-ben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Széchenyi István Emlékplakettel tüntette ki. Működésének eredménye volt az is, hogy a Pest Megyei Tanács 1990-ben védetté nyilvánította Klotildliget fasorait és egyes fáit. A szervezet 1990-ben vette fel a Piliscsaba-Klotildliget Községszépítő és Természetvédő Egyesület nevet.
Az 1980-as években egy nagyobb arányú betelepülés kezdődött el Budapestről Piliscsabára, amellyel főleg értelmiségiek költöztek ide.
Az 1989-es rendszerváltozással beköszöntő korszak alapjaiban változtatta meg a község életét.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem ideköltözése, a szerzetesrendek visszatelepülése és új intézmények létrehozása eldöntötte, hogy Piliscsaba oktatási-kulturális központ lesz. Mára az óvodától az egyetemig terjedő teljes katolikus intézményrendszer működik a községben. A Szent László Óvodát a megváltós nővérek működtetik, ugyancsak ők hozták létre nővérotthonukat, a Nagyboldogasszony Házat a Kálmán király utcában. A Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium az angolkisasszonyok iskolája. Egyetemi kollégiumot tart fenn az Egyházközségi Nővérek Társasága, a Mária Szíve Leányai Társasága és a lazarista kongregáció is. Azok számára is létesültek azonban oktatási intézmények Piliscsabán, akik nem kívánják felekezeti oktatásban részesíttetni gyermekeiket. A Waldorf óvoda, a Palánta Iskola és német nemzetiségi iskola, az önkormányzati iskolákkal és óvodákkal együtt sokféle választási lehetőséget kínálnak a szülőknek. A községben működik egy mezőgazdasági gépészeti szakközépiskola is, amely a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyakorlóiskolája.
1991-ben alakult meg az 1019. számú Csaba királyfi cserkészcsapat. A községben lehetőség nyílik gyógylovaglásra és a karate gyakorlására is.
Az evangélikus egyháznak is fontos intézményei működnek Piliscsabán: a Béthel Missziói Otthon országos konferenciaközpont, itt található az evangélikus templom is. A Siló Önálló Élet Központ és Társasotthon pedig mozgássérültek otthona, de a szaunát és úszómedencét a község lakossága is igénybe veheti.
Az 1998-as önkormányzati választások után megalakult a helyi német és szlovák kisebbségi önkormányzat, 2002-ben pedig a cigány kisebbségi önkormányzat is.
Piliscsabán élt gyermekkorában Marno János költő, és itt él jelenleg is Földes László, Hobo.
szerző: Csíky Balázs

Piliscsaba 1864-ben

1864-ben községünkben járt a híres helytörténész Pesty Frigyes, hogy a csabai helyneveket megörökítse az utókor számára. Községünk lakossága ekkor 1172 lélek volt. A falu határának bejárásában az akkori Szendhy László jegyző és Zillich Mátyás bíró voltak a segítségére. Pesty Frigyes a kirándulás után a következő leírást készítette, mely leírásnak ízes nyelvezete már önmagában is örök érték számunkra:
„P: Csaba községből, Pest-Pilis-Solt vármegyéből. Pilisi szolgabírói járásban.
A megnevezését „Pilis” az ugynevezett ’s ország szerte ismeretes „Pilis” hegységtől nyerte, miután a község Pilis-Szántó és Szentkereszt és a nevezett hegy tulajdonos községek közelében fekszik és mivel ez utóbbi második község, a legrégibb egyházi anyakönyvek tanúsítása szerint (1736) P. Csaba község plébániájához tartozott. „Csaba” nevét pedig a hajdanában itt vonult Csaba illetőleg „Chaba” vezértől nyerte.
P. Csaba község folyamatosan amlíttetik az 1777-ik évtől, melly időszakban a „Szt. Cláráról” czimzett apáczák tulajdona volt a helység, és Zsilzóri, mint az említett szerzet javadalmi igazgatója, kezdé – az ugynevezett „szállási” dűlőben – a helységet állapítani. Ezen egyénnek sikerült, a már akkor stabil lakásokkal birt lakók szorgalma által körülbelül huszonnégy telket helyreállítani. A helység honnan népesedett senki sem emlékszik, annyi azonban bizonyos, hogy a lakosságnak többsége tót (szlovák) volt.
Északnyugatnak fekvő szántóföldek „szállási” földeknek, valamint azon dűlőben fekvő, illetőleg elvonuló erdőség szállási erdőnek, a mellynek az éjszaki részén felnyúló hegye (Nagy)- „Kopaszhegy”-nek neveztetik. A többi hegyeket illetőleg, léteznek még, és pedig: a helység déli részén fekvő erdő hegy „Fleischhacker Kopf”, ugyan azon irányban „Szivinyák” „Lippina”, délkeletnek „Heuberg”, éjszakkeletnek egy homokos hegy „Sandberg” (Homok-hegy) és „Postwiesen” (Posta-rét) név alatt. A többi dűlők, mellyek részből dél nyugot, dél kelet, éjszak nyugot és éjszak keletnek fekszenek, neveztetnek: „Kelleracker”, „Hajnáracker”, „Kanászberek”, „Hrabina”, „Krautlanderacker”, „Krautwiesen”, „Klehwiesen” és „Lange Wiesen” – melly dűlők szántóföldeket, heréseket és kaszáló réteket foglalnak magukban. Tavak ’s mocsárok nem léteznek miután az egész határnak a talaja részint futó homok és kaviccsal van elhintve. Megjegyzendő továbbá, hogy a helységen keresztül vonul a Buda-Bécsi országút, mellynek déli oldalán van egy „Marien Park” (Mária park) nevű, s’ az úgy nevezett „Zsámbéki út” melletti, déli erdő részen, egy „Szilváskert” nevű rész, a mellyben az úgynevezett „Elisabethen Brunn” (Erzsébet kút) nevű kút találtatik – igen regényes sétányok, Õ fensége, boldogult (Habsburg) József nádor (1776-1847), mint az uradalom patrónusa által rendeztetve. Kelt P. Csabán 1864 február hó 22-én.”
szerző: Radványi Béla

 
„Csaba királyfi, Csillagösvényen…” 

A hun-magyar mondák „Csaba királyfi” mondái nem egy személy élettörténetét tartalmazzák. Nagy valószínűséggel három, egymástól évszázadokra élő fejedelemfi (királyfi) életét gyúrták össze a keresztény történet írok, főleg Kézai Simon 1285 körül. A névazonosság alapja talán az is lehetett, hogy egyes vélemények szerint a hun-magyar családokban, a legkisebb, későn született, már nem várt idős szülők fiát nevezték „csabának” a családban. Hasonlóan a későbbi „öcsi” szinonimájaként. A három személy a következő lehetett:
1. Irnik, Attila hun király valódi legkisebb fia az V. században.
2. Kuber, Kovrat hun-bolgár (onogur) kagán fia a VII. században.
3. Csaba, magyar vezér, valószínűleg a jenő törzs vezetője a X. században.
1. Irniket, Priskos római (bizánci) követ és történetíró, személyes találkozás alapján említi 448-ban. Irnik ekkor még tizenhat éven aluli gyermek volt, tehát 432 után született. 453 után, apja halálakor nem esett el a hunok kárpát-medencei vesztes csatáiban, miképpen bátyjai, hanem visszatért a Hun Birodalom keleti végeire. Itt helyezkedett el a későbbi magyar őstörténetből ismert Levédia és Etelköz. Irnik családot alapított, s újjá szervezte a Fekete-tenger melléki hunokat. Egy az államszervezet lett a későbbi Onogur (előbolgár) Birodalom alapja.
2. Kuber, Kovrat onogur kagán negyedik, legkisebb fia volt. Apjuk, Kovrat kagán halálakor 665-ben a támadó kazárok szétverték azt az Onogur (bolgár) Birodalmat amelyet még Irnik alapított. Kovrat Irnik leszármazottja volt. Az onogur nép ekkor négy részre szakadt, Kovrat kagán négy fia vezetésével.
Egy részük a legidősebb Baján vezetésével, meghódolt a kazároknak. Bajánt a későbbi Álmos és Árpád nagyfejedelmek őseként tisztelhetjük. A vele együtt kazár függésben maradó bolgárok között pedig ott lehettek a későbbi magyarság ősei is.
A második fiú és követői, északra húzódtak az Urál hegység erdeibe. Közöttük voltak azok a magyarok, akiket 1236-ban Juliánus barát megtalált Magna Hungáriában.
A harmadik fiú, Iszperik és követői a Balkánra vonultak 679-ben, a Római (Bizánci) Birodalom területére. Legyőzték a bizánci csapatokat, meghódoltatták az ottani szlávokat és megalapították a most is létező Bolgáriát (Bulgáriát).
A negyedik fiú, Kuber és követői pedig a szövetséges Avar Birodalomba költöztek be, a Kárpát-medencébe 677-ben. Kuber később részt vett az egyik avar trónkövetelő felkelésében, emiatt menekülnie kellett. Mivel édesanyja bizánci hercegnő volt, a Bizánci Birodalomban telepedett le, a mostani Macedóniában a Vardar folyó völgyében. Kuber beköltözéséből alkotta meg a székely László Gyula (1910-1998) történész, régészünk a „Kettős honfoglalás” fogalmát az 1960-as években. László Gyula szerint Kuber népe volt az a „griffes-indás” kultúrcsoport, amely népben már magyarokat, a későbbi székelyeket sejthetünk. Kuber népét az avarok a Tisza és Erdély közé telepítették le.
3. Csaba vezér. 942-ben a magyarok a frankok bíztatására egészen Hispániáig jutottak kalandozásaik során. Ebben az időben a mai Spanyolország területén még mór (arab) kalifák uralkodtak a Kordovai Kalifátus nevű államban. Többször összecsaptak az arabokkal és több város elfoglaltak. A harcok során többen fogságba estek. Olyan kiváló katonák voltak, hogy a kalifa besorozta őket testőrei közé. Ezek a katonák elmesélték otthoni életüket, többek között azt is, hogy hét vezér alá tartozik a magyar nép. Ezen hét vezér egyikét Csabának hívták. A dokumentum nemrégiben, 1978-ban került elő Spanyolországban. Csaba valószínűleg a jenő törzs vezére volt. Rokonságban állhatott az Árpád-házzal, esetleg az egykori Kurszán gyulával is. Egyes kutatóink a 940-es évek közepére egy kisebb magyar belháborút feltételeznek. Ezek alapján Zolta (ur.907-946) nagyfejedelem és fia, Taksony herceg hívei, Zolta halálakor összecsaptak a másik Árpád-házi trónjelölttel, Fajsszal és híveivel, Bulcsúval és Lehel (a Lehel kürtje monda névadója) herceggel. A belháború után Fajsz (ur.946-955) lett a nagyfejedelem, de cserébe Taksony lett a trónörökös. Csabának viszont menekülnie kellett. Rokonságban állhatott egyes bizánci előkelő családokkal, ezért akárcsak régebben Kuber, Bizáncban keresett menedéket. Egy későbbi visszatérésre számítva Csaba népe, a jenő törzs, főleg a nők, gyermekek és öregek, Kuber korábbi népe között keresett menedéket Békés vármegyében. Békéscsaba neve talán ide vezethető vissza. A két népcsoport később összeolvadt és belőlük alakult ki a későbbi székely nép. Csabát azonban hiába várták vissza Bizáncból. Népe úgy érezte Csaba elárulta őket. A székelyek között ekkor alakult ki az a mondás, arra az emberre akit nem akarnak látni, hogy: „Akkor gyere haza, mikor Csaba Görögországból!” Vagyis soha. A székelyek népét később Szent László(ur.1077-1095) király az úzok és a kunok ellen Erdélybe költöztette. De kerültek székelyek korábban Baranyába, az Õrségbe és Pozsony vármegyébe is.
Mindezeket összefoglalva Piliscsaba névadója nagy valószínűséggel az utóbb tárgyalt X. századi Csaba vezér, a jenő törzs vezetője volt. A megyeri Duna átkelőt őrző jenő törzsi harcosok falvára utal Pilisborosjenő község helyneve is. Mindezen gondolatok nem Attila király és Csaba (Irnik) királyfi kisebbítéséről szólnak, csupán tárgyilagosságra törekszenek.
szerző: Radványi Béla
 

Piliscsaba legendája

Piliscsaba nevének eredete
„Pilis, régi nyelvünkben a papi tonzúra neve … a magyar hegyek elnevezésében kopaszt jelent.” (A Pallas Nagy Lexikona XIII. kötet 1896. p. 1057)
Így a Piliscsaba határában lévő Kis és Nagy Kopasz hegyek is Pilisek, Kis és Nagy Pilis. De Kopasz hegy a neve a Pilisszántó és Piliscsév közötti, 376,8 m tszf hegynek is, mely a hegység névadó, legmagasabb, 756 m tszf magas Pilistől délre található. Így a Kopasz hegyek neve nem csak a csúcsok kopárságára, egykori erdőtüzek okozta kopaszságára utalnak, hanem ezek is Pilisek.
A Pilis hegységtől délre, Nagykovácsi-Telki-Pély-Budakeszi községek által határolt térségben is található Nagy Kopasz (559,6 m tszf) és ettől délre egy Kis Kopasz (353 m tszf) hegy is.
Csaba név (Chaba, Choba, Ceba, Soba)
Valószínűleg török eredetű, amit az ajándék jelentésű csagatáj caba szó is bizonyít. Régi magyar személynév, mely néven legelőbb a pannonhalmi apátság alapító levelének tanúi közt a Szt. István alatt élt Ceba ispánt találjuk. (A Pallas Nagy Lexikona IV. kötet 1893. p. 585.)
Piliscsa nevének történetét Hauck János az alábbiakban foglalta össze:
„Szülőhelyünk Piliscsaba neve két szóból áll, melynek alaptagja Csaba. Mi, németek Tschawa-nak neveztük. A középkori források különbözőképpen említik: 1263-ban Csaba, 1272-ben, 1276-ban Chaba, 1319-ben Chabia, egy 1393-ban kelt oklevélben pedig Chabya-ként szerepel. Egy másik, 1401. évi kútfőben a Chaba és Chava névalakok olvashatók. A község neve előfordul Magna Chaba (Nagy Csaba) formában is (1304-1320). A Piliscsaba (Pilis-Csaba vagy Pilis Csaba) elnevezés csak a 18. század első harmadától kezdve bukkan fel a forrásokban.”
A középkorban Piliscsabát Csabának vagy Nagycsabának hívták, megkülönböztetve az Esztergom vármegyei Kiscsabától (Csiky B. 2004.)

Csaba-monda:

A Csaba-monda egyik legszebb mondánk, a hun-magyar hagyomány része.
Priszkosz rétortól tudjuk, hogy a görög császár, Honorius lányától született Csaba, Attila hun király legkedvesebb fia volt. Így várományosa lehetett a világ legnagyobb birodalma királyi trónjának. Attila hirtelen halála, meggyilkolása miatt valószínűleg nem történt meg az utód kijelölése, elfogadtatása.
A középkori krónikák (Kézai) szerint az utódlás körül kitört a testvérháború. Csabával tartottak a hunok, Aladárral a németek, élükön a ravasz Detrével és más idegen népek. Az első csatában Csaba győzött, de aztán a 15 napig tartó sicambriai (Ó-Buda) ütközetben vereséget szenvedett féltestvérétől, a német fejedelemnőtől született Aladártól.
A monda szerint Csaba királyfi vérelállító gyógyfűvel gyógyította meg 15 ezer megsebesült vitézét. Ez a vérfű (Sanquisorba officinalis) ma is megtalálható a Piliscsaba környéki réteken, míg vérállító Csabaire (Sanquisorba minor) inkább a száraz lejtőkön, ugarakon terem.
Beythe Isrván óta néhol így nevezik a földi tömjén (Pimpinella saxifraga) vérelállító népies gyógyfüvet is. A vérfüvet, vérállító gyógyfüvet, a földi tömjént nevezik Csabairének is.
Csaba a 15 ezer hunnal Görögországba, Honorius császárhoz menekült. Seregének egy része, mintegy háromezer vitéz, Chigle (Csigle) mezőre jutott. Erdély hegye-völgyes vidékére vonulva – a székelyek hagyománya szerint – letáboroztak, lovaikat, barmaikat megitatták a Küküllő vizében, aztán felverték a sátraikat a folyó közeli lankákon. Itt várták vezérük visszatértét, Pannóniába jövetelét. Ezen túl magukat széköl-öknek, székelyeknek nevezték. A székelyek között évszázadokon keresztül fennmaradt a hit, hogy Csaba királyfit a Hadak útján, a Tejúton várják vissza seregével együtt. ”.
Erről szól a székelyek csodálatos himnusza:
„Ki tudja, merre, merre visz a végzet:
göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen.
Maroknyi székely, porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén,
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha,
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha,
Keserves múltunk – évezredes balsors,
Tatár s török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön,
Szabad hazában élni boldogan.”

A Székely Himnusznak több versszaka is van. Ezekben egyre inkább beborul az ég, és egyre inkább kiderül, hogy nem tud távlatot, hitet adni a székelységnek.
Pap Gábor úgy látja, ahhoz „hogy a székelység magára találjon, nem csak a jelen helyzetét érezze át teljes mélységében, annak minden tragikumával együtt, hanem a fényt is meglássa az alagút végén, akkor ide kívánkozik egy olyan versszak, amely közvetlenül az elsőt követi.”
„Kigyúlt a mennybolt, zeng a Hadak Útja
Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába zúgsz már, gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább!
Imánk az Istent újra megtalálja:
Köszöntsd ma, népem üdvöd hajnalát.”
A Csaba-mondát feldolgozta Arany János és Benedek Elek is (A Hadak Útja).
A reménytelen visszatérés várásából származott a mondás: Akkor térj meg, amikor Csaba Görögországból!
A várakozás azonban nem tartott örökké. Kézai Simon szerint 872-ben vissza is jöttek a hunok (már ha nem is Csaba királyfi vezetésével).
Csaba 13 évig maradt Görögországban, de aztán egy évi viszontagságos utazás után visszatért a Fekete-tenger mellékére, Kis-Scithiába, csatlakozva testvéréhez, Attila nagykirály egy másik fiához, Hernachoz (Irnic), ahol nagyapja, a még életben lévő Bendegúz – Attila apja – tanácsára Korozméniából vett feleséget, akitől két fia, Ed és a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott Edemen, az Aba nemzetség őse született. Csaba, amikor közeledni érezte halálát, végrendeletben meghagyta a szkítiai magyaroknak, hogyha megerősödnek, álljanak bosszút Attila (Etele) ellenségein.
A XII-XIII. században élő hagyomány szerint egy magyar néptöredék a kalandozások korában Csaba vezérletével a Balkánra költözött. Tud erről Anonymus és a hun történet szerzője is. E két motívum lehetett az alapja a Csaba-monda kialakulásának. A Csaba-monda valós történeti eseményeken nyugszik. Attila fiai apjuk halála után visszatértek az Al-Duna vidékére, a bolgárokkal törzsszövetséget hoztak létre, s nagy birodalmat alapítottak Irnik vezetésével.
A hunság a székelyekben és a magyarokban él tovább. Így érzett a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, az 1814. november 21-én naplójába írt feljegyzése alapján: „Hogy a hunok legvalódibb fajtájából származom, arra elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok közt Svájcban vagy Itália legbujább völgyeiben sem vagyok képes olyan forrón, lelkesen, rajongón érezni, mint hazám pusztáin és síkságait.”

A csata helyének legendája
Piliscsabához fűződő mondákból táplálkozik az az újabb, Pilis-kutatók által vallott feltételezés, hogy egykor a Kenyérmezei patak völgyét kiterjedt víz borította, melyből gátként, félszigetként emelkedett ki a Pilis déli nyúlványa, mely elválasztotta a szintén vízzel borított Aranyhegyi patak völgyétől. Erre a mondakörre utal Békés István Pest-megyei barangolások c. könyvében (1975.) a Piliscsaba fejezetben (pp. 266-269). A Piliscsabát a kor szellemének megfelelően erősen antiklerikális, szocialista szófordulatokkal, jelzőkkel megírt ismertetésből azonban ezt a mondát érdemes kiemelni.
„A hagyomány szerint, amelynek forrását nehéz lenne kideríteni, Piliscsaba neve, mint talán Csabacsüdé, Békéscsabáé, a csehszlovákiai Csabaházáé, vagy akár a Csabagyöngye csemegeszőlőé – a regés Attila-sarj: Csaba hun királyfitól származik. Piliscsabán az a hiedelem járja, hogy Attila halála után Csaba királyfi e helyen szállott szembe először a német segélyhadak élén a hun trón megszerzésére törő bátyjával. Újabb történeti kutatások alapján a monda stratégiailag talán igazolható is. Ugyanis, amennyiben a hun mondakörnek ez a mozzanata történelmi hitelű, akkor a vízválasztó hegység, amelyen át a vonat a pilisvörösvári völgyből alagúton jut a piliscsabai völgybe, jó védelmi vonal lehetett Csaba seregének. Innen előnyösen biztosíthatta a nyugatról jövő támadások ellen a Pomáz vagy Óbuda környékén feltételezett „Attila városát”. A másik szivárványos helytörténeti hipotézist a környék kora középkori úthálózatára alapozzák. Az elképzelés magva: az Esztergomba vezető kalmár-útról Pomáz-Pilisszentkereszt völgyén, a későbbi Buda-Esztergom közti útvonalról Csobánka-Pilisszántó nyergén keresztül Székesfehérvár felé központi kereszteződésként Piliscsabán át vezetett az út. Ebből folyik a következtetés, hogy az Óbudán elhunyt I. István király holttestét Piliscsaba-Zsámbék-Székesfehérvár útvonalon vitték örök nyugalomra királyi székvárosába…”
A jelenlegi elképzelés, hogy ez a hely nem a jelenlegi 10-es út mentén, a Kopár csárdával jelölt „hágónál” lehetett, hanem ettől D-re a Csaba hegy (291,7 m tszf) és a Hárs hegy (328,9 m tszf) É-i oldalán húzódó Borókás völgy lehetett az egykori átjáró. Ettől É-ra emelkedik a Magas hegy (355 m tszf). Ennek ÉNY-i oldalában található a Csabai gomba.
Hogy lehetett-e erődítmény, mely védte az átjárót, ma már nehéz lenne kideríteni, hiszen abból az időből kevés, a magyarság eredetével kapcsolatos régészeti emlék maradt meg (köszönhetően a négyszáz éves Habsburg, majd a negyven éves szovjet megszállásnak).
A fenti mozaikokba illeszthető a Piliscsaba-Klotildliget Községszépítő és Természetvédő Egyesület megbízásából 2004-ben kiadott , Csiky Balázs által írt „Piliscsaba - Látnivalók” kiadványában:
„Piliscsaba területe évezredek óta lakott hely. A Kálvária-domb keleti oldalán késő bronzkori urnasíros kultúra temetkezési helyét találták meg 1955-ben. A Rác-völgyben rézkori és La Tene-kori leletek kerültek elő. Ugyanezen a lelőhelyen a II. század második fele és a IV. század közepe között funkcionáló lakóépület állhatott. Az előkerült római falak, kerámiatöredék és egyéb leletek villaépület vagy egy őrállomással összeépített villa fennállását bizonyítják. Ugyancsak a község déli részén, a téeszmajorban és a Végső utca egyik házának udvarán római vízvezetékcső került elő. Bél Mátyás, a XVIII. Század egyik legnagyobb tudósa Csabán latin feliratú sírköveket és épületmaradványokat figyelt meg.
A középkorban Piliscsabát Csabának vagy Nagycsabának hívták, megkülönböztetve az Esztergom vármegyei Kiscsabától. A terület a pilisi erdőispánsághoz, majd az ebből kialakult Pilis vármegyéhez tartozott. A középkori Csaba régészeti leletek tanúsága szerint a mostani temetőtől délkelet felé, a mai 10-es út mellett lehetett, itt állhatott a falu középkori temploma is. A korábban említett rác-völgyi régészeti lelőhelyen is kerültek elő Árpád-kori leletek.”

Csaba szobor:

A Kárpát-medencében ismereteink szerint a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában áll Csaba királyfi szobra, mely Blaskó János alkotása.
A 2004. április 1-én alakult Piliscsabai Patrióták Klubja címert alkotott, melyben a Csaba-monda elemeit jelenítette meg.
A kék pajzson Csaba királyfi látható, amint ezüstszínű lován, az aranyló csillagösvényen felfelé kaptatva íját kifeszíti. A zöld dombokba három nyílvesszőt lőtt. A monda szerint így keltette életre hadseregét. A címert Kollár László ötlete alapján Vagyóczky Károly grafikusművész rajzolta meg. A végleges változat kialakításához ifjabb Csízi István adott sok segítséget.
Piliscsaba gazdag természeti és épített értékei mellett a hun-magyar mondavilág egyik legszebbje, a Csaba-monda is községünkhöz köthető. Ezt ugyanúgy meg kell őriznünk, és ápolnunk mint a védett fasorainkat, forrásainkat, épületeinket, szobrainkat. Ismertté kell tenni a falu lakói felé, az iskolában oktatni, hogy mindenki patrióta büszkeséggel érezze magáénak ezt is.

Csaba nevű helységek a Kárpát-medencében
Csabacsűd (Békés megye)
Csabaháza (Csabalóc)), Čabalovce (Szlovákia, Keleti Beszkidek)
Csabanivka (Bacsó Bačovó Ung vármegyei község)
Csabaszabadi (Békés megye)
Csabaújfalu (Valea Unguraşului) Románia (Szolnok-dobokamegye vármegye)
Bálványoscsaba
Békéscsaba (Békés megye)
Hejőcsaba
Piliscsaba
Rákoscsaba

Pilis nevű helyiségek a Kárpát-medencében
Nyírpilis
Pilis
Pilisborosjenő
Piliscsaba
Piliscsév
Pilisjászfalu
Pilismarót
Pilisszántó
Pilisszentiván
Pilisszentkereszt
Pilisszentlászló
Pilisvörösvár

Címer: 



Nézzük először címerünket, mert az, mint Piliscsaba jelképe többet árul el lakóiról, mint minden régészeti kutakodás. Nézzük hát, mit is mond nekünk?
Sólyom uralja kis falunk címerét. Az a sólyom, amiről tudjuk, hogy a madarak szakrális királya! Viszonylag kis testű madár, de ahol megjelenik onnan még a nála jóval nagyobb sas is tisztelettel odébb áll. Kiszemelt áldozatát, gyakorta több mint 300 km/órás sebességű zuhanórepüléssel vadássza le. Soha sem öl kedvtelésből, csak táplálkozása céljából! A sólyom volt őseink lélekhordozó madara, melynek szakrális magasságokba gondolt változata a Tur-Ul madár. A kutatók szerint ez a sumér ékiratok megfejtéséből „kisebbik fény”-t jelent. A sólyom, jól alkalmazkodik, jól tanítható és kitűnő társ. Õseink fontos és kiemelt vadász „háziállata” volt! Így aztán, igaz, az is, amit már a későbbi születésű türk nyelv, hasonló hangzású „torgul / turgul” szava hordoz, vagyis, „kiváló tulajdonságú kedvenc ragadozó madár”.
A hármas halom címerbelsőnk kiemelkedő része, a három egymásba fonódó búzakalásszal és az ekevassal! A hármas halom, magyar népközösségünk ősi szimbóluma. Eredeti jele a két háromszöggel kimetszett hármas csúcs, ami az ősi írásban hegyet, völgyet, átvitt értelemben hazát is jelentett. Hangértéke is van! De mutatja településünk hegyi jellegét is. Az itt lakók, a pilisi szoknyáján már lankássá vált hegy, domboldalakon elsősorban növénytermesztéssel foglalkoztak. Annak idején, a legfontosabb szántóföldi növény a búza volt, aminek magjait, úgymond a szemeket „életnek” is nevezték.
A búzakalász hármassága mutatja az itt élő emberek belső hármasságát. A régi emberek gondolkozásában a hármas szám hármasságot és egyben a tökéletességet jelentette, mert külső és belső világunkat egyaránt a hármasság jellemzi! Gondolati világukban a hármasság misztikája egyben tehetségre, szorgalomra, sikerre is utalt, de nem szabad elfelejtenünk hitünk szentháromságát sem!
Az ekevasról: Mivel a talaj szerkezete nem a legjobb, hát igen kemény munkát jelentett a kenyérkereső szántás, vetés és aratás. Ebből is elsősorban a földanya-g művelése, előkészítése. Erre emlékeztet a címerben látható ekevas!
Tölgyfalevél szegélyezi a fent leírt jelképrendszert. Tölgyfalevél és termése, hiszen azért itt az erdő, amely szint koszorúként övezi településünket, ahol akkor még sok vad jószág csatangolt, segítve, az itt élő emberek megmaradását.
Történelmünkhöz hozzátartoznak hagyományaink és őseink tisztelete, jelképrendszereink, melynek egyik része a zászló.
Évezredek óta minden közösségnek volt önálló zászlaja. Saját zászlóval indultak csatába, saját zászló volt kitűzve a váraikra, templomaikra.
Piliscsabának is meg van a saját zászlója, melyhez az idők során csatlakoztak más zászlók is, mint amilyen a Pest Megye Önkormányzatától kapott millenniumi zászló államalapításunk 1000 éves évfordulójára és Pest Megye Millenniumára. Nagy tiszteletben és becsben vannak tartva a nemzetiségi kisebbségek zászlói - a német, a szlovák, a cigány -, valamint Piliscsaba testvérvárosainak zászlói. Ebből a zászló együttesből állnak össze Piliscsaba zászlói. Hozzátartozik ehhez az együtteshez az Európa Unió zászlója is. Kék alapon tizenkét csillaggal ábrázolt zászló az, ami a mostani unió jelképe. Keletkezésének legendája szerint a zászló tervezője ihletre várva felnézett az égre. Egy Szűz Mária képet látott, feje felett a tizenkét csillagból álló glóriával. Kék alapra ezt jelenítette meg.
Aki Piliscsabával szeretne megismerkedni, az ismerkedjen meg Piliscsaba címerével, zászlójával, és azokkal is, amelyek Piliscsabának oly kedvesek.
Szerző: Dr. Solti Gábor